túúúúúlságosan is tudatos a zenegyártás
!
december 06, 2011
augusztus 04, 2011
art
¿Y si no sabes quien es Pablo Picasso,
¿qué pasa?
¿Y si no sabes quien es Salvador Dalí,
¿qué pasa?
¡EL MUNDO SE TRASTORNARÁ!
július 17, 2011
június 24, 2011
ejnye
A mai vacsora készítéssel is csak azt igazoltam, hogy semmi, de semmi közöm nincs a főzéshez ! Remélem, az odaégett ropogós 'boldog szülinapot' csirkefalatok ízlett, Anyu !
június 15, 2011
nevermind
'' Tehetetlen voltam. Ültem, és néztem, miként úszik el a pénz.
Már nem számít - gondoltam, de az agyam szüntelenül zakatolt.
Tessék, itt van még egy - nyújtottam felé, miközben probáltam megfejteni azt a tekintetet. Ahogyan nézett rám... ismertem régről. Reményvesztett, de bátor. Egy született nyertes, egy igazi harcos, aki folytonosan csak veszít. De soha nem adja fel.
Nem bántam meg, hogy így láttalak, igazán sebezhetőnek. Minden tiszteletem a tied, még ha a bizalmamat el is veszted néha. A hősöm voltál, és az is maradsz örökre! ''
Már nem számít - gondoltam, de az agyam szüntelenül zakatolt.
Tessék, itt van még egy - nyújtottam felé, miközben probáltam megfejteni azt a tekintetet. Ahogyan nézett rám... ismertem régről. Reményvesztett, de bátor. Egy született nyertes, egy igazi harcos, aki folytonosan csak veszít. De soha nem adja fel.
Nem bántam meg, hogy így láttalak, igazán sebezhetőnek. Minden tiszteletem a tied, még ha a bizalmamat el is veszted néha. A hősöm voltál, és az is maradsz örökre! ''
június 01, 2011
április 04, 2011
könyv
Hogyan készülök fel az előrehozott angol érettségire ?
Chuck Palahniuk - Fight Club
Everyone smiles whit that invisible gun to their head.
If I could wake up in a different place, at a different time, could I wake up as a different person ?
Tyler had nothing to lose. Tyler was the pawn of the world, everybody's trash.
március 27, 2011
március 21, 2011
juj
Placebo - The Never-Ending Why
Kiszabadulok a spanyol tételek világából, lazítok egy kicsit Brian Molko csodás hangjára, cigarettázom - elterülve és a plafont lesve, hátha lepottyan egy-két ötlet, ami segítene befejezni a modernas tecnológias tételt.... rossz belegondolni, hogy 2 órája írom, és még nincs készen !
február 09, 2011
mikor indulunk?
Valahogy úgy képzeltem el mindig is, hogy összepakoljuk a legszükségesebb dolgokat egy túratáskába, arra rácsatoljuk a hálózsákot, összeszedjük a megspórolt pénzt, és magunk mögött tudva sok mindent elindulunk. Vonatra szállunk. A vonat ablakából elnézve a tájat nem a múltunk dolgaiban veszünk el, hanem a ránk váró csodálatos kalandok részleteiről fantáziálunk. Egy új életet szeretnénk kezdeni...
Amint leszállunk, magunkba szívjuk a Keletet, és kitárt karokkal üdvözöljük. Szabadság, ez a gondolat üldözött idáig, az elmém szabadsága.
Stoppolunk. Mindegy, hogy meddig, hova visznek el, a hegyekbe akarunk feljutni... Pár óra kocsikázás után kiszállunk, és gyalog folytatjuk tovább. Lábunk alatt zöld fű ropog. Balra juhok, kecskék, birkák békésen legelnek. Jobbra nézve apró házakat, apró emberekkel, a távolban falvakat látunk. Előttünk a havas hegyek. Megmászva őket, 3000 méter magasból nézünk majd le. Elragad a csoda, átjár a meghittség, a békesség, a nyugalom. Felszabadulunk. Valami leesik a vállunkról, le a mélybe, a gyötrő terhünk - a társadalom terhe. Erre vágytál, ahogy én is, hogy függetlenek legyünk. Függetlenek a saját korlátainktól, a korlátozásoktól, az előítéletektől, az elvárásoktól, az emberektől, a szokásoktól, a civilizált rabságainktól...
Megtisztulva töprengeni, elmélkedni az élet 'nagy kérdésein', és ha lehet megvilágosodni a rejtett világ sarkában.
Visszatérünk romlott, megfertőzött emberi létünk keretei közé. És tovább adjuk tapasztalatainkat, megszerzett tudásunk, elmeséljük milyen apró örömökben, csodákban, szenvedésekben volt részünk. Elmeséljük, hogyan éheztünk, hogyan jutottunk egy kis táplálékhoz, hogyan éltünk ott fent nomád körülmények közt. Hogyan fogadtak be minket, milyen vendégszeretőek voltak az ottani emberek, mennyire bíztak meg bennünk idegenekben, mennyire őszintén szerettek minden állatot, embert, és minket is, mint családjuk tagjait.
Mikor indulunk?
Amint leszállunk, magunkba szívjuk a Keletet, és kitárt karokkal üdvözöljük. Szabadság, ez a gondolat üldözött idáig, az elmém szabadsága.
Stoppolunk. Mindegy, hogy meddig, hova visznek el, a hegyekbe akarunk feljutni... Pár óra kocsikázás után kiszállunk, és gyalog folytatjuk tovább. Lábunk alatt zöld fű ropog. Balra juhok, kecskék, birkák békésen legelnek. Jobbra nézve apró házakat, apró emberekkel, a távolban falvakat látunk. Előttünk a havas hegyek. Megmászva őket, 3000 méter magasból nézünk majd le. Elragad a csoda, átjár a meghittség, a békesség, a nyugalom. Felszabadulunk. Valami leesik a vállunkról, le a mélybe, a gyötrő terhünk - a társadalom terhe. Erre vágytál, ahogy én is, hogy függetlenek legyünk. Függetlenek a saját korlátainktól, a korlátozásoktól, az előítéletektől, az elvárásoktól, az emberektől, a szokásoktól, a civilizált rabságainktól...
Megtisztulva töprengeni, elmélkedni az élet 'nagy kérdésein', és ha lehet megvilágosodni a rejtett világ sarkában.
Visszatérünk romlott, megfertőzött emberi létünk keretei közé. És tovább adjuk tapasztalatainkat, megszerzett tudásunk, elmeséljük milyen apró örömökben, csodákban, szenvedésekben volt részünk. Elmeséljük, hogyan éheztünk, hogyan jutottunk egy kis táplálékhoz, hogyan éltünk ott fent nomád körülmények közt. Hogyan fogadtak be minket, milyen vendégszeretőek voltak az ottani emberek, mennyire bíztak meg bennünk idegenekben, mennyire őszintén szerettek minden állatot, embert, és minket is, mint családjuk tagjait.
Mikor indulunk?
február 04, 2011
könyvmoly párbaj
1. Patrick Süskind - A galamb2. Mihail Bulgakov - Kutyaszív
3. Alekszandr Grin - Bíborvörös vitorlák
4. Daniel Keyes - Virágot Algernonnak
5. Szerb Antal - Utas és holdvilág
6. Aldous Huxley - Sziget
7. Ken Kesey - Száll a kakukk fészkére
Az alternatívák pedig:
Jane Austen - Értelem és érzelem
Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)